Kovács Smit Edit
átokképek

fejedet két kezed közé fogod
hajnalig süt homlokodra a Hold
fénykörutat rajzolnak a csillagok
csóktalan ajkadon fázik egy folt

*

kaleidoszkóp húz le a mélybe
szívét szántja fel a száraz szélnek
csupasz álmok fájnak mezítelen
szavak hamvából sötét vér serken

*

az édes holnap eperízt gyötör
szembeköp az ekrán-izzó tükör
fáradt párnákban habzik az ököl
elsorvad az utolsó anyaöl

*

zárójelek kupacba hullanak
égnek feketén a földi szavak
sárba ragasztják a siralmakat
sóhajokból épülnek a falak