Wilhelm József
Ne siess!

Csak úgy tökéletes a visszhang,
ha csillagok heve folyik az égen,
ha gyümölcsízű közeledésed álmosléptű alakot ölt,
ha a sziklahasadékban visszaverődnek
izzó álmaink,
igen, a visszhang
csak úgy tökéletes,
ha a mosolyodhoz csatlakozhatom,
ha lúdbőrzöm ajkad kutakodásától,
és, ha barlang mélye növekszik körénk,
mikor szétbomlik a valóság.

Csak úgy tökéletes a betöltetlenség,
ha sármányvirágillat keresztezi kacagásunk,
ha fölkapaszkodhatunk a mesék magasságába,
hogy az összerezzenő földi létre nézzünk,
igen, a betöltetlenség
csak úgy tökéletes,
ha az idő fricskája mégis szárnyakat ad,
ha a tudásnak nem csak a zsengéjét élvezzük,
és, ha önfeledten sétálunk
a váratlan helyzetekben,
mikor éppen, olykor ez is adódik.

Ezért ne siess!
Akik izzadva és óbégatva nyomorítgatják sorsukat,
azok
kátyússá nyüvik az utat!