Bíró Tímea
Peremsűrűség

Hajnal

Az eső rázza a szilvafát, az ablakpárkányon kopog a lila. Fél hat, de már tele van füsttel a szoba. Anya gyorsan kiönti a hamuval a cigarettacsikkeket, hogy ne lássuk, mennyi kenyeret szívott el előlünk. Elfelejtette megvarrni, így összefogott kabáttal és szürke arccal megyek a buszra.

Reggel

A tanítónő elkéri a noteszemet, és másodszor is beleírja, hogy Anya vágja le a siskámat. Talán azért nem látom a jövőt, amikor megkérdezik, mi leszek, ha nagy leszek. Az eső egész délelőtt tengereset játszik a csizmámban, fázós egy hajóskapitány vagyok.

Uzsonnaszünet

A száraz kenyeret azért szeretem, mert tovább lehet rágni. A savanyú tejet nem birom lenyelni. Mindig hazaviszem, és apa örül, hogy keveset eszek.

Délután

Anya összeveszett istennel, mert elpusztult egy kiskecske. Bánatában úgy becsapja az ajtót, hogy darabokra törik az üveg. Szedegetem a szilánkokat, Anya meg csak szórja a könnyeket. A lakodalmakban pont így szállnak a cukorkák meg a rizsszemek.

Este

Apa megállás nélkül ordibál. Anya azt mondja, hagyjuk, a rák beszél belőle. Ilyenkor hatalmas a szája, biztos azon mászott be a testébe. Pálinkával locsolja, hogy ússzon az állat. Anya a baltát az ajtó mögé állítja.

Éjszaka

Anya az ablakban ül, az égre bámul, a tatához beszél. Tata nagyon magasan van, én nem is látom. Anya szemében vakaróznak a csillagok. Észre se veszi, hogy megint kiégette a cigarettával a paplanhuzatot.

Rémálom

Lyukas zokniban alszom. Anya pöröl, hogy dobjam el azt, amin három lyuk van. Nem hallgatok rá, mert a lyukakon veszek levegőt, amikor apa a falhoz vágja az üres üveget, anya meg a baltába kapaszkodva szorítja a holnapot.