Böndör Pál
Bilaterális kapcsolat

– Van egy cigarettám? – kérdezte.
– Hogyne lenne – válaszoltam –,
így három hét után végre látok
egy dohányzó amerikait is.
Meg nem mondom, hol voltunk pontosan,
mindenesetre valahol
a Golden Bay Areában,
vagyis észak Kaliforniában
egy hatalmas parkoló sarkában.
– Honnan jöttem? – kérdezte.
– Budapestről – hazudtam –, mivel
a szerbiaidemagyar mesét, úgy tapasztaltam,
senki sem érti itt.
– Közép-Európából tehát – mosolyodott el.
Nem volt rosszabbul öltözött, mint én,
Csupán a hatalmas, piszkos, szakadozott hátizsákja
utalt arra, hogy hajléktalannal beszélgetek.
Megkínáltam még egy cigarettával,
s rágyújtottam én is.
Észrevette, hogy a hátizsákjából kikandikáló
sátort nézegetem. Újra elmosolyodott:
– Ha az Államok megtette az utat
Lincolntól Trumpig, egy főkönyvelő
átváltozása hajléktalanná fel sem tűnik
senkinek. Vállat vont. – Még csak nem is érzem
rosszul magam. – Mindent meg lehet szokni
– válaszoltam –, nekem elhiheti.
Rám nézett: – Ideig-óráig,
minden bizonnyal.
Ennyiben maradtunk.