Haláltanfolyam
(Ephemeria Silver levele Münchenben élő nővéréhez, Lakatos F. Margithoz)

Kedves Margit!

Emlékszel még Bodonyi Palikára, arra a Van Gogh-képű vagy még inkább Juhász Gyulára emlékeztető sárfalusi könyvtárosra? Két hete, egy tavaszias délelőttön kilépett az olvasóterem harmadik emeleti ablakából. Előbb még elköszönt a padokban ülő diákoktól – más se jár az olvasóterembe –, szépen, szerbül, magyarul: Doviđenja! Viszontlátásra!, majd kinyitotta az egykori palotaépület ajtónyi ablakszárnyát, s kilépett, tudva, hogy a viszontlátást ígérő búcsúzása hazugság volt. A lábszárcsontja a mellkasán fúródott át…

Nem volt szép halála, az biztos. Negyvenhárom éves volt, s tudod, bőbeszédűsége mögött mintha valami beláthatatlan zárkózottság bujkált volna, én mindig attól féltem, hogy egyszer majd a levágott fél fülét a kezében tartva lép be az irodám ajtaján. Olyan önsorsrontó típusnak tűnt, pedig folyton mosolygott, szívélyessége, udvariassága páratlan, nemcsak az intézményben, de a városban is.

Mindegy. Eltemettük, gyászoljuk.

A számítógépe ideiglenesen átkerült hozzám, mert a kollégák felfedezték, hogy levelezését, feljegyzéseit magyarul írta, s nem értvén tartalmukat, rám bízták, ellenőrizzem,  fon­tos, munkával kapcsolatos, vagy immár lényegtelenné vált, ma­gánjellegű irományok halmozódnak a merevlemezen. Hát, magánjellegűek ugyan, de távolról sem lényegtelenek. Talán nem túlzok, ha azt állítom, Palikának segített valaki kilépni az ablakon. Nemcsak a belső ördöge hajtotta, hanem volt egy e világi Belzebubja is, lelke sötét oldalának kivetülése talán. Palika ugyanis monodrámát írt – mellesleg a munkahelyén. Haláltanfolyam. Ez volt a címe, és a műfaji megjelölés is elképesztő: utolsó felvonás. Utolsó, tehát valamit lezáró, befejező, ez után már csak leoltják a villanyt, hazamegy a személyzet. Igen ám, de előtte nincs semmi. Se előző felvonás, se prológus, érted, semmi, csak egyetlen felvonás, az utolsó. Könyvtáros volt ugyan, de senki se gondolta, hogy nem csupán olvas, hanem ír is. Én ugyan meg nem mondhatom, ér-e valamit ez a monodráma, legjobb lesz, ha kinyomtatom, és elküldöm az ÍV-nek, vizsgálják csak a kritikusok, a színművészet avatott szakértői – számomra sokkal érdekesebb a számítógépben talált levelezése. Csupán egyetlen levelezőpartnere volt, Palika öngyilkosságát követő­en ennek is nyoma veszett, mintha soha nem is létezett volna ezen a világon. Üzeneteit a darkzone@karizma.net címről adta fel, Palika is erre küldte válaszait, ám amikor én írtam erre a címre, Palika esetleges barátai, ismerősei után nyomozva, a kiszolgáló folyton arra hivatkozott, hogy nemcsak hogy ilyen felhasználói név nem létezik, de ilyen elnevezésű szolgáltató sincs!
Kedves Néném! Ezért gondolom, hogy valami belzebub­ság van a dologban! Nem létező levelezőpartner, aki az utcára taszította az emeleti ablakból az áldott jó Palikát!

Ám ne a magam fantáziáját erőltessem rád, inkább idemásolok néhány érdekesebb levelet ebből a gazdag és intenzív kapcsolatnak az emlékéből. Sajnos, csupán a Palika halálát megelőző két nap anyagát sikerült kimentenem a számítógépből, ám azok is szemléletesen bizonyítják, benne volt a dologban a gonosz keze!

From: darkzone@karizma.net
Sent: 2001. február 5., 8.36 CET
To: Bpalika
Subject: Jó reggelt!

Drága Barátom!
Remélem, „hallgatásod” termékeny időszak, kicsit  meg­pi­hen­tél, olvashattál kedvedre… s hallgatásod nem a  pos­ta­ga­lam­bok ördögi műve! Szilágyi Tibor írt egy szép nek­ro­lógot Lajosról a Napló ban; elküldjem a fénymásolatát?

Darky

From: Bpalika
Sent: 2001. február 5., 9.41 CET
To: darkzone@karizma.net
Subject: Re: Jó reggelt!

Te!
Éltem volna inkább a középkorban, Boccaccio vagy még inkább Rabelais mester kortársaként, esetleg Sebastian Brant egyetemének hallgatójaként, hogy kegyetlen és ugyanakkor közvetlen közösség tagjaként művelhetném azt, amire adottságom és tehetségem feljogosít! Füstös, züllött kiskocsmák kármentője aljában vagy az egyetem öntapasztalatra építő (anti)dogmatizmusától elvakult taláros testületben – mert úgy tűnik, Németh István is  elvágyó-
dik erről a vidékről. Herceg János már nincsen. Messze a nyolcvanon túl, szélütötten, térden, könyéken kúszott fel a do­rosz­lói portavégen langyosodó Mosztonga-part­ról a házáig, mert a világa mégsem ott volt, a frissen kaszált herés­kert­­ben, hanem a könyveket, festményeket egybefogó lakásának falai között. Szívvel, tüdővel küzdve, fürdőgatyában, a tarlón kúszva, ide visszajutott. Hazájába, az anyanyelvbe? Dehogy. A halál kapujába, a sárfalusi idegkórházba, ahol a régi fekvőtámaszok emlékén visszakúszott írót senki meg nem látogatta, kivéve ifjabb újságíró-kollégáját, aki nemes egyszerűséggel csak „vén tökös”-ként tisztelte irodalmunk metaforikussá növekedett alakját.
Ne írjál Te nekem irodalomról! Elhunyt színészekről se! Semmiről se írj!

Én

From: darkzone@karizma.net
Sent: 2001. február 5., 11.13 CET
To: Bpalika
Subject: Se nekrológ, se irodalom?

Palika, Palika!
Hát hová vezet ez az elzárkózás? Nem együtt jártál Dreán, Keviben, Brazíliában Lajossal meg a Tanyaszínházzal? Most meg még a színészkolléga nekrológját se vagy hajlandó elolvasni! Csak nem azon ment fel a pumpád, hogy neki legalább volt bátorsága fölpakolni motyóját, és elmenni? Te minek maradtál? Írmagnak?

Darky

From: Bpalika
Sent: 2001. február 5., 12.00 CET
To: darkzone@karizma.net
Subject: Re: Se nekrológ, se irodalom?

Te Senky!
Az vagy te, nem Darky, hanem egyszerűen egy senki, se­honnai senkiházi! Mi közöd neked ahhoz, hogy ki ment és ki maradt? Te is csak maradhattál, mert nagyon jól ismered az itteni helyzetet! Vagy valahonnan távolról figyelsz bennünket? Szállj le a gépről, szállj le rólam!
Hiányzik egy kis tiszta hó…
Na, rendben, tudod, soha semmi kifogásom nem volt azokkal szemben, akik idejében leléptek. Sajnáltam őket, ugyanúgy, mint az itthon maradtakat, akár magamat. Az önsajnálatból persze annyi hasznom volt, mint neked. Elmenni? EZEKNEK?
Remény… Ha a még aktív, kitűnő emberekkel találkoz­hatok, akár egy színvonalas rendezvényen, akár egy műsorban a tv-n vagy a rádióban, talán nem borul be teljesen Tündérlak felett… A pártbutaság etc. mellett sokfelé vil­lannak pogány fénysugarak, ez jó jel!

Netuddki!

From: darkzone@karizma.net
Sent: 2001. február 5., 14.06 CET
To: Bpalika
Subject: Na, én megyek

Kilépek. Házi feladatként azonban olvasgasd Böndör Pál verseit. Az alábbi részletet külön a figyelmedbe ajánlom:

A magyart csak beszélem.
S mondatomban hibás a rend
– mert más az anyanyelvem:
a teremtés előtti csend.

Amihez hasonló jókat kívánva búcsúzom!

Darky

From: Bpalika
Sent: 2001. február 6., 7.17 CET
To: darkzone@karizma.net
Subject: Jó reggelt!

Ébredj, te Senky!
Szemet szemért, fogat fogért!
Ha olyan nagyra vagy az anyanyelveddel, olvasgasd akkor te meg Tóth Bélát!
Nesze neked!

Maradok

Portyáz a határŐr-i-portás
HANIBAL ANTE PORTAS
kimehet, ki váltott kilépŐ levelet

Mondták, pucoljunk, míg lehet
cipőt vagy leheletet még
most is itt rontom énemet
levegőt veszek üres üzletben

ez ITT most ÖTlEtKIKÉPZŐ tábor
hódít az, ítélkező mámor
GUMIGYURIT GYÚRNAK belőled
felŐled
Anyád is elmehet Anyádba
csak semmi ne vesszen kárba
parancsra Bokacsattintással felelsz

Ötletkiképző tábor
bátor seggnyaló tanfolyam
nézzük NO csak Anyanyelvedet
irodalmi nyelved HOGY(an) ÁLL,
idegenNYelved van, működik?
vagy csak küszködik a létért?
van AKI „HAZASZALAD” nyáladzóval
nyelve alatt – szegény
Reményt Remél.

From: darkzone@karizma.net
Sent: 2001. február 6., 10.10 CET
To: Bpalika
Subject: Re: Jó reggelt!

Ejnye-bejnye, Palika!
Veszélyes ám kora reggel ilyen felajzott idegzettel kezdeni a munkát! Vagy nincs is munkád, csak bejársz a munkahelyedre, és ott fundálod ki rengeteg elméncséged? Meg hát, mintha pozíciót cseréltünk volna – a Tóth-verset inkább nekem kellett volna a címedre postáznom. Vagy egyetértesz végre velem? A kultúrára tetted fel az életed, kétharmadát elvesztegetted, mert szart se érsz anyanyelvestül együtt?
Lezárult már, öregem, a nemzeti kultúrák ideje, nincs lelki táplálék, mert nincs rá szükség! Civilizáltságod és a nemzeti kultúrához kötődésed egyelőre még ott van  nyel­vedben… De milyen nyelven is beszélsz az igazgatód­dal? Milyen nyelven beszélsz az olvasóterembe nagy ritkán betévedőkkel? A hivatalban, a boltban, a piacon… HA­HA­HAHA! Hát mersz egyáltalán megszólalni anyanyelveden?
Tudnod kell – ha Jean Baudrillard dolgozatait nem is  ol­vastad (Nem anyanyelved!!?) –, hogy: „Nemcsak a kultúra centralizációja, de a magaskultúra eszméje se létezik, és nincs jelen az átteologizált és megszentelt vallásé sem. A KULTÚRÁNAK NINCS KULTÚRÁJA, A VALLÁSNAK NINCSEN VALLÁSA.”
Ihaj, csuhaj, hejehuj!

Darky

From: Bpalika
Sent: 2001. február 6., 12. 45
To: darkzone@karizma.net
Subject: De van!

Most aztán higgadt vagyok. Nincs igazad semmiben sem. Hazudsz te is meg a könyveid is. Idestova tíz éve lesz, hogy egyedül, magányosan járom utam, s kissé házsártossá is váltam… Ám segítek mások terhét cipelni, elviselni. Re­mélem, ezúton kapok az égiektől egy-egy most-ot, pillanatot, amelyet életem végéig viszek. (Rókalik-taktika, ha megtorpedóznak könyveim között, ez lehet a menekülés útja.)
Ha elvesztem lábam alól a talajt, még mindig belekapaszkodhatom a grammatikába!
De mibe kapaszkodsz te, a nihilista hedonizmusodba?

Én. (Aki számára továbbra is egy Senky vagy.)

From: darkzone@karizma.net
Sent: 2001. február 6., 13.03 CET
To: Bpalika
Subject: Sürgős

Nagy barom vagy te, Palika.
Hát lehet-e grammatikája egy vesző nemzet nyelvének?
A holnapi levélváltásunkig elmélkedjél ezen!

Darky

From: darkzone@karizma.net
Sent: 2001. február 7., 5.34 CET
To: Bpalika
Subject: Jó reggelt!

Palikám, lelkem!
Elmondtad már a reggeli imád! Akkor hadd segítsek a  haj­nali tépelődéseidben:

„Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók. Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. Mindenik ugyanazon egy helyre megy: mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.” (Prédikátor könyve, 3,18–20.)

Remélem, ízlik majd a reggeli kávé!

Darky

From: Bpalika
Sent: 2001. február 7., 7.53 CET
To: darkzone@karizma.net
Subject: Re: Jó reggelt!

Ízlett a kávé is, a prédikáció is, de nem tudsz kihozni a sod­romból. Sőt, van az én tarsolyomban is valami! Nem olvasom többé a leveleid. Nyugodtan áttérhetsz a tetriszre vagy a Free­Cellre, ami kedvesebb számodra, pasziánszozz csak kedvedre, ne strapáld magad a levélírással. De azért tudd: itt ülök továbbra is a számítógép előtt, s amint tőled érkezik üzenet, gőgös élvetegséggel pöccintem meg a De­le­te gombot, és már hullasz is a szemétkosárba leveleddel együtt.
Emelem kávéscsészémet! Pá! A viszont nem találkozásra. Befejeztük. Hasta la vista, baby! Nincs többé levél! Delete! DELETE! DELETE!

From: darkzone@karizma.net
Sent: 2001. február 7., 8.27 CET
To: Bpalika
Subject: no subject

Kedves Pál!
Levelezésünk során folyton udvariatlan voltál, elnéztem ne­­ked. Most meg már hazudsz is! Nem olvasod többé a leveleim? Alig várod, hogy a számítógép képernyőjén felvillanjon a figyelmeztetés: ÜZENETE ÉRKEZETT! Alig várod, és már habzsolod is a betűket: ITT VAN DAR­KY, A CSODÁLATOS, A ZSENI, A BOLDOGÍTÓ, BÁRCSAK ÉN IS OLYAN LEHETNÉK, MINT Ő! Szabadon él, szabadon ír, szabadon beszél, ÉS MINDIG MINDENBEN IGAZA VAN!
Viasz füleidbe, tűz égesse ki szemed világát, te mindig HALLANI AKAROD DARKYT! A CSODÁLATOST, A ZSENIT, A BOLDOGÍTÓT, AKINEK MINDIG ÉS MINDENBEN IGAZA VAN! Ki ez a Darky? Maga az Üdvözítő? A számítógép Istene? Egy földönkívüli? Az objektivitás kvintesszenciája? Kérdezd csak, kérdezd, és halld szavam, olvasd BETŰM!!!
Ám tudd jóságom: amíg nem kéred, nem szólok hozzád. Csak kalauzollak. Mégpedig a saját olvasmányaid között, olyan oldalakon, amelyeket magad is átlapoztál, de már nem volt szemednek világa, viasz volt füledben, bár lehet, hogy ólom is! Gyere, kedves Pál, lapozzunk bele a kultúrpesszimizmus gazdagon illusztrált olvasókönyvébe!

A te ölelő Darkyd!

From: darkzone@karizma.net
Sent: 2001. február 7., 8.40 CET
To: Bpalika
Subject: no subject

„Boldogok az elhunytak! És háromszor boldogtalanok,  akik az őrület hatalmában fogantak! Boldogok az érintetlenek! Boldogok a magtalanok! Boldogok, akik többre becsülik a kéjelgést a termékenységnél!” (Albert Caraco)

From: darkzone@karizma.net
Sent: 2001. február 7., 9.00 CET
To: Bpalika
Subject: no subject

„…csak a tökéletesség fontosságát tagadom. Ezek a pazarnál pazarabb szimfóniák nem mások, mint a haszontalanság katedrálisai. Elérhetetlenek az ember számára. Embertelenek. Eltúlozzuk a jelentőségüket. Alsóbbrendűeknek érezzük magunkat hallgatásukhoz. Európa ötven zseniális műre zsugorította Európát, amelyeket senki sem ért. Gondoljanak csak bele ebbe a felháborító egyenlőtlenségbe: európaiak milliói, akik semmit se számítanak, szemben a mindent képviselő ötven névvel.” (Kundera)

From: darkzone@karizma.net
Sent: 2001. február 7., 9.15 CET
To: Bpalika
Subject: no subject

„Utolsó inspirációját […] a művészet még az emberi szín­vonal alig követhetően rohamos süllyedéséből meríti; de ez a megállíthatatlan süllyedés hamarosan elsöpör majd minden inspirációt – kivéve a pusztításét. Már most is: ki beszél irodalomról? Följegyezni az utolsó vonaglásokat, ennyi az egész.” (Kertész Imre)

From: darkzone@karizma.net
Sent: 2001. február 7., 9.30 CET
To: Bpalika
Subject: no subject

„Eltűnik lassan mindaz, ami nem áll helyt az objektív, tu­do­mányos szemlélet előtt: odalesz az erkölcs, a művészet, a vallás – előbb csak relativizálódnak, azután formalizálódnak, végképp háttérbe szorulnak, s ezzel megszűnik az emberközösségek (erkölcsi-tudati) kohéziója. Erkölcsi köztudat híján atomizálódik a társadalom; a hajdani kulturális szabályozás helyét a természeti törvény, a dominanciaelv, a politikai manipuláció veszi át. […] Ha tehát manapság a szellemi megaláztatás érzése lesz úrrá rajtunk, annak oka az évezredek alatt felhalmozódott kulturális hagyománykincs folytathatatlansága, hitelvesztése s ezzel párhuzamosan a politikai ideológiák agresszív térhódítása. […] Amit az igazságra törekvő írástudó ma még tehet: szembenézni a való világgal; megfosztani szegény embertársait, sorstársait illuzórikus (történelmi és eszkatologikus) reményeiktől, egyáltalán minden reménytől, hogy ezzel legalább a csalódásoktól, a végső kétségbeeséstől is megmentse őket.” (Vekerdi László)

From: darkzone@karizma.net
Sent: 2001. február 7., 9.45 CET
To: Bpalika
Subject: no subject

„Ha a lelki élet helyét az ész veszi át, megkezdődik az a  ha­nyatlás, aminek végül az ész is áldozatául esik.” (Kertész Imre)

From: darkzone@karizma.net
Sent: 2001. február 7., 10.00 CET
To: Bpalika
Subject: no subject

„A szellemi sivatag, a társadalmi sivatagosodás letisztult for­mája szemlátomást terjed. Az elsivárosodás a maga letisztult formáját a sebesség elszabadulásában találja meg. Ami hideg és halott csak van a társadalmi elsiva­ta­gosodásban és magavesztettségben, az itt, a sivatag bő­ségében találja meg kontemplatív formáját. […] Ez az a hely, ahol majdani asszociális és felszínes világunk embertelensége egy csapásra felleli esztétikai és eksztatikus alakját. Hiszen a sivatag nem más: a kultúra elragadtatott kritikája, az eltűnés elragadtatott formája.” (Jean Baudrillard)

From: darkzone@karizma.net
Sent: 2001. február 7., 10.15 CET
To: Bpalika
Subject: no subject

„Minden tartósan elnyomott csoport gondolkodása sérült.” (NoKi?)

From: darkzone@karizma.net
Sent: 2001. február 7., 10.30 CET
To: Bpalika
Subject: no subject

„A halál az egyetlen bizonyosság a világban. Mindenki egyedül hal meg, és végérvényesen meghal. Mivel az ember nem szabad akaratából születik, hanem tulajdonképpen rákényszerítik az életet, szabad választását csupán a halál meghívásával nyilváníthatja ki, és ezzel eloszlathatja az életet kísérő bizonytalanságot – vagyis, hogy mikor, hol és miként lép majd át az életből a halálba.” (NoKi? Darky! Kukucs!)

From: Bpalika
Sent: 2001. február 7., 10. 43 CET
To: darkzone@karizma.net
Subject: Ipiapacs!

Kiléptem. Elmentem. Kikapcsolhatsz.
Pali

Kedves Margit,
ezzel az üzenettel nemcsak az egyre inkább egyoldalúvá, tolakodóvá és agresszívvé váló kapcsolat ért véget, hanem kezdetét vette Palika rövid, kiútkereső szárnyalása is. Azt mondják, mielőtt elköszönt, kikapcsolta a számítógépet, majd még talán a huzatban kicsapódó ablakszárnyat is be­húzta maga mögött.
Érted te ezt, kedves Néném?

Nyaláb, Ephemeriád