Kalász István
Út az örök városba

1.

Vért vettek
sűrű mondta az orvos este lefeküdtem kételyeket
rakosgattam hajnalban nyúzott jelen jött-ment az előszobában
ágyat keresztet vetettem
azt akartam amit nem lehet felhívni téged hogy
mondjam nem teszek jelzőt
határozót az igét is hagyom itt
csak kátrányos véremet viszem magamban és majd
a tengerparton kuporodom sötét homokra.

2.

Van vonatzúgás a háttérben este van kalauz darázs
betévedt szembe ülésbe síró gyerek utak kint
házak kimért területek szélén
fák gallya a sötétben mindeközben
a vonatablak tükrében nézi magát
a kicafrangozott lélek.

3.

Esteledik senki sem marad lent a sziklák és a víz között
a csíkon hátul meszes felhők alatt sötét kertek
a rozsdás kerítésbe akadt kutya
padba karcolt árnyék a szem előtt
fehér nejlonzacskó lebeg alig kivehetően
a tengeren.

4.

Garni ágyban ébredni szemben derengősre
szorított kilinccsel szövet arcon
vízfolt a mennyezetről nincs mit
vallani másnap ki a szemet tisztító fénybe
és hajléktalanok késfényes sínek
a mélyedésre futó macska
a párás ablak mögötti pincér
a papírba göngyölt alvó ember
a füstös égcsík-kupola után
a szelfiboton remegő
fölött nyílik meg az ég
a szélben.