Szögi Csaba
Hová tűntek a nagy mellű lányok az Ady Endre utcából?

Hová tűntek a nagy mellű lányok
az Ady Endre utcából,
leköltöztek tán a messzi Délre,
hol fartúró berberek és bantu négerek
fenyegetik őket méretes furkósbottal,
és szomjaznak az égető napon,
ahogyan hiányukban forró
szilánkokra tikkadok magam is,
miközben eszembe jut, éveken át
csodáltam bájaikat sűrűn nyeldekelve,
begyes hattyúmadaraim, jöttetek
minden irányból, ahogy az Ady Endre
utcán átvágtam a Tópart felől, sovány
vacsorám felé karikázva, háromszázhatvan
fokban tekertem körbe a fejemet,
dicsőséges kebletek a Napot eltakarta,
leállt a forgalom – csak így élhettem túl –,
elhallgattak a tücskök is, fekete lyukakba
szökött minden hang és fény, míg én
két parázsló meteoron lovagolva
botommal jeleztem az irányt, ahogy
a Posta utcánál balra bekanyarodtam.
Ti nagy mellű lányok, két tenyerem
biciklizés közben is, álmomban is!,
egyre csak benneteket markolt
gondolatban, verejtékben fürödtem,
ha csak eszembe jutottatok, hová
tűntetek az Ady Endre utcából,
gyermekkorom lucskos mezőiről,
merre jártok ma, hogy utánatok
röpülhessek magam is, árva és
bánatos, villámfarkú fecskemadár?