Wilhelm József
Rögtönzés nélkül

Kigyógyult a szürkeség édességéből,
de az ízetlenség árnyéka
még ott caplat
– nyomorult állapotban –
fénytől átburjánzott
közönyellenes útjain,
már nem elszerencsétlenült,
gyötrelmektől elvakult üvegbúra alatti,
hanem megittasodott örökkévalóság,
telhetetlen függetlenség,
folytatása az egyetlennek.

Végeérhetetlen pazar harmóniák
pásztájában fiatalodik,
a befolyások mellől elsuhan,
hogy kiteljesedhessen az összetettség
adományaiban,
korszakolhatatlan rendkívüliségek
teszik benne mozdulatlanná
a sokszínű szépséget,
már magához tudja ölelni
a tévedéseit,
gunyorosságát,
hogy a megtisztulás
elvesző
áramlásába elegyítse
és elfeledje
azokat.

Látja a tömény kifinomultságot,
és az irgalmatlan hívságok tövében
a kitörölhetetlen
tájékozódási lélekpontok
is mind bizonyosabbak már.

Az elkerülhetetlenül
megtapasztalt bódulat
hasznosságát
élvezettel
csorgatja magába.

Bizsereg körülötte
a visszahökkenéstelenség!