Wilhelm József
Alamuszi meghökkenés

Hátratekintgető figyelemmel
fújtat a bennem élő szétszóródás,
horzsolások csúfítják öngúnyom,
de gondolatmélységeiből meggyőző
döbbenetek araszolnak elő,
ámuldoznak a megsemmisülés felé,
és labirintusaimba szorítják
a megmásíthatatlan felidézését.

Képtelen vagyok kiengesztelődni
a kényszerek megpecsételő szüntelenjével,
bár
a csodálkozás testetlenségét
hordozom magamban,
mégis
finom mívű következtetéseimben
bicebócaságra késztetnek
a taszítófényű minduntalanságok,
miközben
megszokottságaim
pipacsvörösre lelkesülnek
és felismerhetetlen
léleksebek surrannak be
– észleléseim peremén át –
a jelenlétembe.

A fondorlatos kísérletező szemében
– mindezek dacára –
megmentendő vagyok
az öntörvényű meghasonlás
apránkénti leépülésétől!