Bíró Tímea
Irányok a boldogság felé

Mire Anyám hazaért, gondosan kirakosgattam a nagylányos cipőit, és sorban felpróbálgattam őket. Úgy vonultam végig a szobán a sérült talpú és elkopott sarkú cipőkben, mintha egyenesen a mennyországba tartanék. Anyám hangosan nevetett, de titkon attól félt, hogy megbotlok a parkettalapok közötti résekben, és eltöröm a lábam. Azóta csak rések és szakadékok vannak, egyenletes talajon nem is tudunk járni.

Nem emlékszem a nevére, mert már az első pillanatban átkereszteltem, így én Karamellnek hívtam. Szelíd és életunt volt, és azt reméltem, hogy tőlünk majd megjön az életkedve, ezért úgy átöleltem a fejét, hogy egyikünk se kapott levegőt. Mindhárman felülhettünk a hátára, de alig moccant. Minket tényleg csak a csont tartott össze, nem lehettünk nehezek. A lovász arra kért minket, hogy most ne gondoljunk a holnapra és egyéb nehézségekre, mert így ez a ló sosem fog tudni elindulni.

Edit tegnap megfelezett velem egy mézes szívet, és az a két falat úgy szerelembe ejtett, hogy iskola után sötétedésig a Pionir édességbolt előtt álltam, és vártam a másnapi nyitást. Anyám fakanállal a kezében jött értem, és hazáig pörölt. Otthon kigurított egy narancsot a kabátja ujjából, és azt mondta, hogy a piac mellett találta, kicsit összenyomódott, de ez van a mézes szív közepében. Másnap nem mertem elmonani Editnek, hogy Anyámmal feleztem meg, nem vele.

Délutánra már annyira vakaróztam, hogy Anyámmal végül elbattyogtunk az orvoshoz. Még nagyítóval is át lettek nézve a rózsaszín pöttyeim, Anyámat faggatták, és a legvégén bevallotta, hogy talán a túl sok eurokrém. Egy egész vödörnyi bennem lakozott, az orvos pedig elmosolyodott, hogy végre betegre ehettem magam. Hazafelé számolgattuk a napokat az újabb családi pótlékig, mert minden pénzünk elment a pöttyeimre és a Fenergan krémre.

A tengert talán el se hittük, annyira elérhetetlen volt. Kitettük a narancssárga teknőt a teraszra, Anyám felhangosította a tévében a Boney M-et, és locsoltuk egymásra a vizet a központi panellakás második emeletén. Képeslapot is írtunk Anyánknak, aki a konyhaablak sarkából integetett nekünk a cukros víz kevergetése közben. Hatalmas nyári vihar csapott le, mi meg csak nevettünk istenen, hogy hiába durrogtatja a villámokat, mi tovább nyaralunk, a teraszon nem ázunk meg.