Celler Kiss Tamás
az elmozdulás lehetőségei

én dolgozom, apa, csak színlelem, hogy ülök.
mint azok a fák, amelyek állva haltak meg,
de szék lett belőlük.

a világ összes székei közül az egyiken ott
ülsz te, és a világ összes székei közül
a másikon ott ülök én,

innen már csak egy gondolatnyira van az,
hogy egyszer te is meghalsz, de most nem
megyek arra; ülünk, vitatkozunk,
egy helyben vagyunk.

töri a fenekedet a szék, látom –
nem egy bársonyfotel; és még csak nem is
az első sorban, nem állítanak fel,
nem tapsoltatnak meg.

meg vagy sértődve a világra, és ezt a
sértődöttséget néha magamban is érzem.
bevándorló vagy a boldogok közt,
de nem fogadnak be.
menekült vagy a boldogtalanok közt,
de nem fogadnak be.
félek, hogy én is efelé tartok. ezért tűnhet úgy,
hogy egy helyben vagyok, amikor menekülök.