Gojko Božović
Az utolsó fénykép apámmal
(Poslednja fotografija sa ocem)

Nem őriztem meg
Az apámmal készült utolsó közös képünket.
Az autójában ültünk
És én hallgattam,
Nehezen lélegezve beszélt,
Levegőért küzdve.
A fotográfiából csak
Egy áttetsző szalag maradt,
Még ha ez az összes megőrzött
Képünknél fontosabb is nekem.
De emlékszem,
Hogy tágra nyílt szemmel
előre néztem,
Mintha már akkor is láttam
Volna az eljövendőt.
Ami már el is jött azóta
És befészkelte magát közénk
Apám halványsárga autójában.

(Szabó Palócz Attila fordítása)