Gojko Božović
Kerítések
(Ograde)

Emberi élet zajlik a Belgrád-Zágráb autópálya
Mellett felhúzott kerítések mögött.
Számomra elérhetetlen. Vélhetően egyszerű.
Habár már nem láthatom az embereket,
Sem a házakat, vagy azok homályos ablakát.
Csak a fák koronái ringnak
A kerítés felett, mint holmi életjelek,
Olyan életeké, amelyeket, tegnapig még,
Úgymond élőben követhettem nyomon.
Ha egyszer megálltam,
Többé már nem tudtam folytatni utam.
Ellenkezőleg: beléptem a nyílt udvarra,
A fény nyomát, a szavak törékeny hangját követve.
Beléptem az első házba és hosszan kémleltem
Az ablakon át az autópálya elképzelt nyomvonalát
Amely úgy vész el a kerítésen túl
Mint a megfáradt utazó a kanyarban.
De én úton vagyok, az út keskeny ösvényén
Két kerítés közt, aminek értelmét az utazás adja.

(Szabó Palócz Attila fordítása)