Kántor Zsolt
Plankton
Lakmusz*

A döbbenetek nemcsak szösszenetek.
Nagy szövegek születnek iszonyú nyomás alatt.
Melyiket ne akarjam? A kínokról nincs adat.
Amikor kényes témához nyúlsz, végigreped.

Bár tágul a trauma, mint fogalmi alap.
Előbújik a rejtett, ami fáj.
Elvarratlan szálak között olló-lelkek
éneklik a képmutatás himnuszát.

Isten országa nem beszédben, erőben áll.
Nem több a publikálás a lelki nyugalomnál.
A másik arca a legfelsőbb tekintet.
Nagyító alatt tartja hitünket.

Nincs időből kirekesztett textus.
Margón kívül szerettél volna élni. Nem tudsz.

* „Félti a megírással tönkretenni élete jó nyersanyagát” – Ottlik Géza.