Kántor Zsolt
Hogyan idézzük fel, amit félretettünk?

Kis Bildung

Belegondoltam a délutánba az alvást.
Az életkedvet a Nap piszkálta elő a gyufásdobozból.
Kihúzgálta a varratokat. Eltüntette az illúziót.
Az új időtudat, mint sűrű sörény könnyen fésülhető hajjá vált.
Kifolyt az emlékezetre az este.
Amiből cipőfűzés lett. Ajtóbecsukás.
S ez a megérkezést legalább százszor próbálta ki.
A Kairosz dadogott a korszakok mögött?
A történelem fátyla alatt egy hűtőszekrény izzadt.

Arra emlékeztem, hogy pünkösdkor találtam ki.
Egy novellát, amiben a semmi kinőtte a teret, amit elfoglalt.
S mire az immunfolyamok átbukfenceztek

a kudarcokon. Az asztalra került az ebéd.
Fehér szalonna volt. Zölden savanyított paradicsom.
Majd egy boldogsághormon nevű sütemény.

Nem minyon.