Kormányos Ákos
@Riae

„de nem lankadtam mondani,
mit kisgyerek sír deszkarésbe,
a már-már elfuló reményt,
hogy megjövök és megtalállak”
(Pilinszky János)

Azt hittem, már nem adhatsz többet.
Nem tudunk lejjebb csúszni az egészséges
öncsonkításban. Nem tudjuk színesebbre festeni
a hajad. Nincs hely, ahová beférhetne még egy piercing.
Vásznadra nem fér több véres tinta-történet.
És már megütni sem tudlak úgy, hogy fájjon.

Akkor azonban felvágattad a nyelved. Középen, hosszában.
Így ébresztettél reggel.
Órákig nem kaptam levegőt.
Oly sokáig mondogattam sírva.