N Czirok Ferenc
Zümmögj, akár a légy

Bõrünk vedlik, akár vakolat
a szülői házról,
lehull, mint vörös por a rozsdavirágról,
s leépül, akár
etikai gondolat a politikáról.

Sok éve már, akár fülembe zümmögő legyet,
szeretném agyoncsapni a nagyon egyszerűt,
és azt is, ami összetett,
életünkből kimosták a lényeget!

Hát döntsd a söntést (háttal nem kezdünk
mondatot) ott, hol jó bácskai bor mellett
lezüllenek a bánsági gondok, és ledőlnek
(tervszerűen) az évszázados tornyok!

Ó, félre ne mondd, csak vond félre ajkad,
s ha belefeledkeztél, ne félj, csak mondd,
a szemünkbe vetett hazugság
csillogó szimbólumokba kényszerít,
így az írás nem perel, s vesszőparipád is
csak vihar előtt prüszköl és nyerít!

Addig szótlan marad,
türelmes igavonó jószág,
bennünk pedig hízni fog a jóság,
s bőrünkön a bűzlő gyöngy veríték,
gazdáink hámja alatt a teljesítmény,
akár szellem a lámpából,
ugye te is érzed, de hangosan ne szólj,
csak suttogva zümmögj, ne dong, ne bomolj,

szellemekkel zümmögõ légy!