Snježana Rončević
Szuvenír Almatiból, avagy a lélek utazni vágyik
(Suvenir iz Alme ate ili dušino je putovati)

A perzsa újév napja van. Ünnep a sztyeppén.
Barbár bú idomít itt sasokat
levadászni a tavasz első napját.

Szépségre ítéltetve
egyedül a lélek utazik,
megszabadulva a teknős páncéljából,
a magányon, a semmi közepén át,
míg el nem nyeli az elbeszélés.

Bejárja Istár istennő templomát.
A jurta, a bőrből és szövetből állított sátor,
újévi szuvenír,
siklóernyő lefedve,
s a kagyló lesz az áldozat menedéke.

Megfelezett vágyat találnak a cseresznyevirágban,
nyelvük alatt érzik a termés magjának ízét,
amit a megszelídített sas szór el a pusztában.

Torkunkban még a kimondhatatlan szenvedély kiáltása.

(Szabó Palócz A. fordítása)