Makropolisz/Tuvalu 3/2.
Snježana Rončević
Kalászvillanások

ablakokba törve tükröződtek arcaink is az ez idő tájt felismerhetők  
nézd! holt tárgyak csillanásai vagyunk feltámadtunk a jobb szem megrepedt  
íriszében amely a bezúzott ablak felől emlékezik a gyöngén látó kékre  
meg az égre a vízre és a pupillára mázolt ugyanazon vízfestékre  
elfeledett meg sem született ez és minden idő amelyben folyóra írtunk  
és partból olvastunk ki városlakó sorsokat s amibe most visszajárunk  
előkeresni innen-onnan mindenünnen morzsált búzaszemet fényszilánkot
a kalász üres magtárban villan a mutatóujj a kapu jelét nyitott zsilipként  
rajzolja fel a hitben hogy a folyó dagálya mint a tengeré

Beszédes István fordítása