Makropolisz/Tuvalu 4/4.
Falcsik Mari
Kelet keresztje

A tájolótű csúcsán négy világítótorony rajzolta Kelet keresztje villan:
a meg nem állapodó folyó bevonul, ahová csak a vize hátán érhet el ember,
Sulinába. Átsodor a város életén, és levélfoltos csilló láppá terjesztve magát
a tengerbe lökdösi mindig nyugtalan anyagát. Hogy meddig zöld a vize,
s honnantól kék? Meddig édes és honnantól sós? Erről csak mi,
életből a halálba lassan fulladók, ha tudnánk – mint brakkvízi halak,
ha tudnának – beszélni. És ha majd már nem lesz, az sem lesz
elmondható, hogy amit honunknak hívtunk, meddig volt föld
az apró zátony, és honnantól csak az időóceán foszladó játékszere.