Kovács Smit Edit
Előkészület 2.0
Howit`s made

Életművészethez a papírmasé, sokrétű technika.
Alapanyag-igénye egészen csekély:
kép, sóhaj és idő. Módja: rétegezés.

Hozzávalók: színes vagy fekete-fehér papírhulladék,
csiriz, léggömb, víz, festék és lakk (a festés
után, hogy strapabíróbb legyen az arcom).

A csirizhez egy lábasban másfél deci vizet hevítek.
Külön fél deci vízben lisztet keverek –
három púpos evőkanállal – simára,

majd hozzáadom a már meleghez. Folyamatos keverés
mellett főzöm egy percig, míg opálosra
nem sűrűsödik. Hagyom langyosra hűlni.

A papírmaséhoz különböző alakra és méretre
tépem a terveimet. Egy kerek lufit
fejnagyságúra fújok, s szorosra kötöm.

Újságképeket is rakok a gumira. Még nem ragasztom
az első sort, de egyenként mártom őket
vízbe, már azzal is tapadni fognak mind.

Óvatosan simítom szét a színes lapokat egymáson,
ne hagyjak köztük felesleges levegőt,
nehogy szétpukkanjon majd a ragasztóban.

A belső lap mágiába itatott, mint a gyermeki hit,
kapásra vár álmos csónak oldalában,
míg a folyón elvarázsolt hajnal pirul.

(Hittem még akkor, hogy megfejthető a víz, a fa valódi,
s a fűz emléke illatos lesz – függönyét
szitakötők rázták a nyugvó holdfényben.)

A papírfecniknek fedniük kell egymást, nem maradhatnak
rések. Egy ecsettel rákenem az első
rétegre a ragasztót, majd következhet

a második papírsor. Itt is fedik egymást a darabkák.
Jöhet a harmadik, negyedik, ötödik…
A képfoltok halványak a tépett lapon,

bár még sejtem, melyiken kivel, mi volt, miért, hol és mikor.
Alakok kenődnek el, mint a szemkontúr
a hosszú futás alatt az izzadástól.

Száradás során a korábban sima arcon ránc gyűrődik.
Csak kreatív kezekben tisztul némileg
fehérebbre a gondoktól terhelt homlok.

Félre kell tenni, hogy végre megkössön a kéreg, s több lapot
ne írjon hozzá az idő. Lesz majd helye
másik léggömbön az új papírmasénak.

A lufi csikorgó gumijáról leveszem az anyagot.
Előbbi sziszeg, enged, súlytalan teret
lehel magából. Alkotásom hosszában

kettévágom. Szemet, szájat metszek az egyik kész oldalra,
belül is ragasztom a papírmasét, hogy
jobban rögzüljön. Festett képem a kék hold

fényében szárad. Lakkozom, így a légypiszok is lecsúszik
róla, ha egyszer a kelleténél tovább
állna a repedt öltözőtükör előtt.