Bagdal Zoltán
tézis

„A világ így ér véget,
nem bumm-mal, csak nyűszítéssel”

T. S. Eliot

reggelente mikor kimegyek az
utcára megcsap a dögszag ez a szag nem a
levegőben van ez a szag a levegő
egy kivágott oldalára dőlt fatörzsben mászó hernyók
és lárváik szaga egy félbevágott gilisztáé
ami néhány szíve után a friss földet engedi ki
magából egy galambtetemé ami az úton hever
egy galambtetemé aminek a koponyáján nincs
már hús egy galambé aminek koponyaüregéből
hiányzik valami hiányzik a galambtetem
szeme csak egy lyuk egy tátongó lyuk van a madár
szeme helyén és ontja magából a szagot
végre mehetek haza rohanok
minél kevesebb ideig érezzem
hogy facsarja az orrom
de nem menekülhetek el tőle
mint ahogy az utcai port szívja
magába a bőröm a ruháim megtelnek
vele és a kezemre is ráragad bármihez
érek hozzá bármit fogok meg ugyanolyan bűzt áraszt
mint egy isten büntetése
ahogy a követ görgetik, úgy mosom kezeim
ahogy kezet mosnak, úgy görgetem a követ
mint a varjak ahogy a májat eszik
úgy mosom ruháim úgy mosom
ruháim mint ahogy a varjak eszik
a májam úgy félek mintha ütnének
erősebben és erősebben üt a szag
mintha tudná hogy félek

híreket olvasok hátha megnyugszom
kutyaharapást kutyaharapással rettegést
rettegéssel szarszagot szarszaggal
várják a világ végét
várják a katasztrófákat a természeti csapásokat
a tűzvészt az árvizet a hurrikánt várják
a robbanást a világjárványt a kórt
az éhezést a szomjazást a fájást
hogy valami nagyobbat üssön valami
jobban pofoncsapjon hogy valami
végre történjen nem pusztulhat így el
semmi ami elpusztul az hangos
az ordít az üvölt torka szakadtából az világít
az ragyog az izzik ami elpusztul
abba csöpögtetik bele cseppenként
a döglést a nyúvadást amíg meg nem telik
amíg fel nem adja és nem válik olyanná
mint egy kivágott oldalára dőlt fatörzs
és benne a hernyók és lárváik
mint egy félbevágott giliszta
ami néhány szíve után a friss földet engedi ki
magából mint egy galambtetem ami az úton hever
mint egy galambtetem aminek a koponyáján nincs
már hús mint egy galamb aminek a koponyaüregéből
hiányzik valami hiányzik a galambtetem
szeme csak egy lyuk egy tátongó lyuk van a madár
szeme helyén és ontja magából ezt a szagot
inkább lefekszem aludni
inkább elhallgattatok mindent
leteszem fejem a párnára
betakarom magam
becsukom a szemem mélyen
lélegzem és hallom ahogy sípol a tüdőm
mintha a galamb üregén fújná át a
dögszagot a szél úgy
sípol a tüdőm mint a galamb teteme
úgy félek mint a galamb úgy
mint a galamb ami végignézi
saját teteme bomlását
úgy sípolok úgy félek mint a galamb teteme úgy
félek mint az a galamb a semmivel a szemüregében