Bozsik Péter
Anyám, a lázadó

Anyám volt az első lázadók egyike
mondja
nekem mondja nem másnak
mással már alig beszél
így járvány idején
míg lehetett kocsmáztunk
most eljön hozzám
hetente egyszer
nálad nagy a tér
mondja
itt le merem venni a maszkomat
ám folyton fertőtlenít
kis flakonjában erős rumot tárol
azt spricceli folyton-folyvást
hol a kezére
hol a szájába
és tudod
miért volt anyám lázadó
kérdezi
nem szólok semmit
csak intek a fejemmel
folytassa csak
hát azért
mert nem akart paraszt maradni
utálja a végeláthatatlan zsíros
bácskai földet
ha kimegy az utcasarokra
kicsit pletykálkodni a szomszédasszonyokkal
mindig háttal áll a buszmegállónak
mert ha nem
akkor látja a szántóföldeket
tudod
a falu szélén laknak
és nem akarja nézni
nem akar emlékezni
a rengeteg kapálásra
fattyazásra
marokszedésre
cséplésre
kukoricatörésre
a tengernyi tanyasi sárra
a temérdek hajlongásra
ebbe görnyedt bele
nincs benne nosztalgia a gyerekkora iránt
amúgy is házicselédnek szánták
három bátyjáról kellet gondoskodnia
nándor volt a legcudarabb
pénzt kért érte a bálba
azért
hogy táncolhassanak vele
csudá’koztam is
mért van annyi kérőm
mondta legutóbb a telefonba
meséli nekem
miközben újra spriccel
először a kezére
utána a szájába
ha a tanyán maradhattunk vóna még egy évet
biztos
hogy valahun az öregszőlősoron kötünk ki
nem itt a faluszélen
az biztos
akkó spóróhattunk vóna annyi pízt
de az egyezség az volt
ha a nándor megnősül
neki apámmal költözniük kell
és váratlanul megnősült
ez a nándor nagybátyám
akit tízszer ha láttam életemben

csudá’koztam is
mért van annyi kérőm
tanyán maradhattunk vóna még egy évet
akkó spóróhattunk vóna annyi pízt…
ezt ismételte össze-vissza
újra és újra a készülék
kurva telefonszolgáltatók
megint meg kellett szakítanom a vonalat

na megyek is
igyál meg még egy fröccsöt
förmedek rá
de nem lehet vele beszélni
húzza a maszkját és rohan

iszom egy korty pálinkát
a titkos adagból
dörzsölök a kezemre is
és elhatározom
megnézem a senkik földje
utolsó részét.

Weissbrunn, 2020. 11. 18.