Gergely Tamás: Rémálmaim
Helyet foglal apám
Apámról van szó, s egy letűnt világról.
A brassói állomáson vártuk a vonatot. Késett, nagy tömeg gyűlt össze. Brassó a szülővárosom, ott éltek a szüleim, én elkalandoztam: előbb Kolozsvárra mentem el egyetemi hallgatónak, aztán a Szatmár megyei Tamásváraljára tanárnak, következett az első 360 fokos fordulat: Bukarest, az Ifjúmunkás című lap, második „hajtűkanyar” – Stockholm.
De mi akkor csak Kolozsvárra igyekeztünk, Éva meg én. A vonat későn, legalább fél óra késéssel tolatott be, s már az a világ volt, amikor semmi sem működött, amikor minden megtörténhetett, többszörösen eladták például a helyjegyünket.
Vártuk, hogy a szerelvény álljon be, lassan tolatták, mennyi lehetett, tíz kilométeres sebesség, hát azt látom, hogy Apám nekirugaszkodik, hogy az egyik lépcsőre lépjen fel, mondom, a szerelvény még mozgott.
Helyet akart foglalni a fiának meg a menyének, mert az út hat óra hosszú, s mert egy helyre esetleg többen vagyunk. Viszont akkor már fél szemére nem látott.
Látom, hogy nem kapja el a fogantyút, hull be a kerekek alá.
Látom, hogy darabokra vágják a testét a kerekek.
Szerencsére nem így történt! Apám bal kezével megfogta a vasúti kocsi lépcsőjének alumíniumszürke fogantyúját, helyet foglalt nekünk, felkapaszkodtunk mi is, hon- azaz vasúti kocsi foglalók. Kolozsvárra szerencsésen eljutottunk, majd cikcakkokban tovább, ezeket a sorokat stockholmi otthonunkban írom.
Apám különben traktorgyári munkás volt harminchárom évig. A székely legény, aki Udvarhelyen nem talált munkát a háború utáni pangásban, Brassóba ment szerencsét próbálni. Csoportvezető lett minimális román tudással. Fél füle, fél szeme orvosi műhiba folytán szenvedett károsodást, nem részletezem. Félig süketen, félig vakon, s az idegességtől kisápadva ugrott fel a mozgó szerelvényre. Sápadtan, mert nehezen viselte el a megalázó helyzetet.
S én látom, amint elmozdul mellőlem, kapaszkodik. Lehunynám legszívesebben a szemem, de nem tudom. Látom, amint a vaskerék töri össze a csontját.
Vissza-visszatérő rémálom.