Kántor Zsolt
A Hold centripetális gyorsulása
( )
Nem eredetinek születünk, originálissá fejlődni lehet, állomásokon keresztül válunk valamivé. Azzá, akik igazából vagyunk, amikor már megszereztük azokat a tapasztalatokat, amelyek ehhez a kiforráshoz szükségesek. Persze végérvényes jelentőségre nem teszünk szert, azt majd az utókor mondja ki rólunk.
Az idő velünk együtt történik az események alakulásának rendjében. Részesei vagyunk egy bőséges „befogadás” új önmegértésének.1 Olykor korlátoz a hagyomány bennünket, máskor inspirál. Textuális-retorikai csiszolódásunk nem kronologikusan görgeti maga előtt a z impressziókat, hanem áttételeken vezet. A beszéd meghallja a szót a megértés során, az olvasás foglyul ejti a nyelvet.
A természet és a világ ihlette tradíció nem korlátozza többé az önmegértést, mert átjut a lélek, a szellem a szó által egy másik nyelvbe. Bár egyes dolgok a megértetlenség státuszában lettek átjuttatva a művészet térfelére, az eddig elkülönült, tőlünk elválasztott lét teljességében nem megértetlen. Vannak szigetek, félszigetek, amelyek hidat képeznek az életvilág és az esztétikum között.
Gondolat nélkül nincs nyelv. Az írás bejut a gondolat szobájába, és diskurzust kezdeményez. Alvó megnemértés. Az értetlenség eltűnik az olvasás folyamatában. Fényt derít a beszéd szándékaira. Arra, hogy milyen értelmet tulajdonít a szó az írásnak, a nyelv a beszédnek?
Beszélgetésből dolgok keletkeznek, nyelvekből valóságok. Értetlenségben vesztegel a tőlünk leválasztott világ. De a szó bejut mindenhová. A megértési esemény spirituális, nem szakrális státuszú, hanem jelentésbéli elbeszélés és történés. Próbálja megfejteni a szándékok kódjait s azok mögöttes tartományát. Motívumokat és mozzanatokat elemez, hogy eljusson a forráshoz, az eredethez, ahonnan a gondolat származik. Az örök rendet nem homályosítja el az újfajta reflektálás. A szellem megeleveníti.
A nyelv a beszédben megnyilatkozó lét.2 A nyelv olyan dolgokat „idéz fel” bennünk, amiket még nem éltünk át, s nem is sejtjük, honnan származik ez a tudás?3 Már régóta keményen küzdesz, hogy eljuss arra a pontra az életedben, amikor ezt mondhatod: Na, végre, jól összejöttek a dolgok! Abban a pillanatban azonban megint történik valami, és a siker kicsúszni látszik a kezedből.”4 Az az erő tartja a pályáján a Holdat, ami egyébként a tárgyak földre esését okozza.5
Mielőtt a földkerekség porszemeit létrehozta az Örökkévaló, a Kozmoszt az Univerzumot, a kultúrát, a verset, a drámát és a szerelmet, a mi Apu- Istenünk már akkor kigondolt több ezer kiválasztott egót, Önt, engem, hogy szolgáljuk Őt a gondolatainkkal, már akkor volt a Messiás, és azon tűnődött, hogyan csinálja? A hallgatag évmilliók mind azért várakoztak a szíve mélyén, hogy engem például tanítson. Talentumot gravírozzon a szellemembe.6
1 Hans Robert Jauss
2 Kulcsár Szabó Ernő:A megértés alakzatai, (A saját idegensége), Csokonai Kiadó, Debrecen, 1998. 70.
3 Paul de Man
4 Derek Prince: Engesztelés, Új Spirit, Bp. 2003. 98.
5 Newton sokat vitatkozott kortársaival. Némelyikkel, például Robert Hooke-kal, presztízsvitái is voltak. Örök ellenségek maradtak, mert mindkettő magának tulajdonította a gravitációs törvényben a „négyzetes reciprok” összefüggés felismerését. Végül is Newton öregkorára rájött, sőt ezt be is ismerte, hogy ő maga is felhasználta más tudósok eredményeit: „Én azért láttam messzebbre, mert óriások vállán álltam.”
6 Kenneth Hagin: Prédikációk, Metanoia, Bp. 1997. 77.