Kormányos Ákos
Légzéstechnika

Minden belül történik,
a mentális térben.
Behunyom a szemem és
észre kell vennem, hogy
a sötétség ugyanúgy térben helyezkdik el.
Nem a szemhéjam bámulom,
hanem bele tudok nézni a mélységbe.
Húnyt szemeim mögött is
látom a szobát, a falakat,
mentális szemeimmel látomaz ágyat magam alatt.
Érzem testem a térben.
Nyomja az ágy a hátam.
Bal lábam pihen a jobbon,
Tenyerem nyomja a paplant.
Megjelennek a térben a hangok, az utózaj, a madarak.
Érzem ahogy hozzámbújsz.
Jobb kezed nyomja bal mellem,
fejed nyomja jobb vállam.
Hallom, hogy nagyokat, erőseket szuszogsz
és nyakamon szétárad az orrlyukaidból távozó levegő.
Édes szuszogásod leköti figyelmem.
Eltűnnek a falak, a bútorok.
Csak hallgatom ritmusos lélegzeted.
Aztán lassan az auditoros ingerek adják fel.
Már nem hallom az autókat, a madarakat.
Majd utoljára a testérzékelés szűnik meg.
Már nem érzem magam a térben,
nem érzem, hogy nyom az ágy, hogy összeérnek testrészeim.
Kezed még érzem mellemen és fejed a vállamon,
de másodpercek kérdése csupán, hogy megszűnik közöttünk a határ.
Megszűnik a test és nem marad más, csak szuszogásod robajlik.
Lassan már ez se ma tiéd, egy hang csupán, ami valahonnan érkezik.
Talán nem is jön sehonnan, csak úgy van, csak úgy hallom.
Vezet. Vezet aszuszogás, ami már egyikünké se,
talán már mi sem vagyunk.
Aztán egyszer csak csönd. Megállnak az órák.
A tér kiüresedett, önmagában áll, nem több, mint az, ami, tér.
Mi pedig nem vagyunk.
Megszűnnek a fogalmak, a szavak.
Így utólag rendeződik valamiféle fals strukturába, nyelvbe az élmény.
Ezt hagyták ki tanításaikból a jógik.
Meditálni a másik lélegzetére is lehet.