Ványai Fehér József
A Rózsák terén

A Rózsák terén szakítottunk kimondatlanul,
Vidéki fickó voltam diplomatatáskával,
Jugó farmeröltönyben, én, a csiszolatlan/
Csiszolt bunkó. Mint unokatestvéredet
Mutattál be új fiúdnak, a hentesnek,
Aki borjú szeletelése közben pillantott
Rám nagykéssel a kézben az Úttörő
Önkiszolgáló étterem hátsó traktusában.
Tudta, hogy hazudsz, de jópofát vágott
Hozzá, mivel újbudai panellakásában
Már átadtad neki a tested éjszakai
Gyömöszkölődésre. Hangaszálak
Nélkül is sejtettem, „többé sose látlak”,
Konyhalányként szolgáltál Shrek mellett,
A foglalkoztatási osztály helyezett oda,
Két válás és drogos fiad elvonója
Után nem is választhattál mást, és
A klimaxos főnöknő sem vette rossz néven,
Hogy régi szeretőjének friss hús adatott.
Én (vádaskodásaid ellenére) sohasem
Csináltam prostit belőled, bár gyakran
Adtam némi pénzt vagy vékony aranyláncot
„Albérleti hozzájárulásként”, holott cigire
És piára kellett – A Rózsák terén találkoztunk
Utoljára, megint egy sztori az Elbitangolt
Szerelmeim ciklushoz, gondoltam tettetett
Cinizmussal, majd nyálát csorgató kutyaként
Eloldalogtam a Kapucinusok udvara felé.