Bodnár Gyula
Áruházi intermezzo

felaggatott melltartók üres kosarai
mellett mentem volna el
a multiban
közönyös tekintettel
mintha lábak nélküli harisnyák
kirakata előtt
amikor az egyik melltartó
két kosarában
mellek jelentek meg
egy-egy pompás darab
csak néztem néztem
az áruházi reklámképernyőn
tulajdonosát
az öltöző-vetkőző nőt
ahogy mutatta
formás törzsén
mily büszkén feszül két halma
az éppen reklámozott kosárban persze
a blúzán is átsugárzott
percenként ismétlődtek a képsorok
és semmi bennem e nőről
mintha gép volna Thinsz úr
nem érzékeltem lelkének testét
sem szép mellének csupasz lelkét
nincs hozzá közöm
segíthetek uram? – szólalt meg ekkor
kedvesen egy hang mellettem
nem köszönöm – fordultam feléje
istenem ez a nő
mintha a képernyőről
lépett volna le
de mégis – mondta áradó mosollyal
merevítőst szexist állítható pántút
olasz minőségit vagy akciósat
bő a választék
színben is van fehér fekete piros bordó
(nem volt rajta melltartó)
kinek lenne? – érdeklődött
nem nem senkinek csak bámultam önt
a tévében mint férfi tudja
ez ellen sem évek sem érvek sem eszmék

de ha már ily ellenállhatatlan
ebben a leárazott valóságban
akkor kérnék láthatatlant
aminek tartója tulajdonképpen nincs is
csak a mell benne
a mell illata
rengő halma

vonagló csípő
hullámzó derék
ugyan miért kellene belátnom
ez nem vénnek való vidék