Kántor Zsolt
Kavicsfény
Nyelv és tapasztalat III.

A távolság? Nárcisz könnye.
Mohón isszák a méhek és a legyek.
Önsajnálat és magakelletés elegye.
Ő a gránátalma-hibiszkusz paradigma hegye.
A képzelet és a lélek madár-
Teje. Extázis és a polisz virtuális helye.
Az erdő: patchwork. A felfeslett varrás szomjazás.
Kavicsok zörömbölése-fecsegése: új némaság.
A vödörben megcsörrenő hajnali lánc.
Elnyeli a vízzel a tükröződést a száj.
A fűzfák gyökerei belelógnak az ölébe.
Testében hordozza a kamillavirágos rétet.
Vízcsobogás lesz a szívdobogása.
A lelkesedés is vezekléssé lágyul.
Belelát.
Zongorajáték a kút megduzzadt méhe.
Nem bántották a hegyek, mégis felébredt.
A pupillájában van egy jéghegy.
Onnan néz ránk a láthatatlan.
Isten,
Akinek ajándékba kék szavakat vittem.