Kántor Zsolt
Szövegtér: hangfekvés
Ön-átélés

A lezáratlan, míves kontextus.
Akár egy lakás. A kitárt ablakokon át
Bejön a kültéri zaj, a füst és a macskanyávogás.
A legszebb fülemüle-ének
Az autóbusz opussal kevert mű lesz.
A biztonsági őr krákogása
A balerina parfümjére válaszol.
Aki elhalad az ablak alatt, kifestve.
Rímeket keres magának a júliusi este.
Van szúnyogháló a nyílászárón.
Fennakadnak hajak, pókok és pernyék.
Egymást legyezgetik szárnyaikkal a gerlék.
Majd a lakók szemében a tapasztalt
Környezet hirtelen világgá változik.
Amiben otthont talál a megértés, a hit.
Mint olló, nyílik az értelem horizontja.
Átvágja a gordiuszi dudort, aki bontja.
Képzeletével a néző a titkot kigombolja.
Hogy felhúzza a sétáló hölgy combján a szoknyát.
A szél meta-reflexe kell, meg egy gyöngéd férfikéz,
Egy tenyér, egy terv, egy ország.