Kántor Zsolt
Teremtés: beszédfolyamat
Szaga van az időnek

Hogyne volna szövegszerű a létezés?
Mivel aki elbeszéli, leírja.
A pergamen volt a történet sírja.
Több elbeszélés nyílt egymásba,
Mint hálószobák könyvespolccal.
S a mosdó egy fantázia-zuhany metaforája.
A dolgozószoba a konyha mellett.
A szerzőt inspirálja a majoránna, a fehér bors,
A tárkony. A főtt marha. A forralt bor.
A gasztronómia szintén szövegszerűen szólt bele
A nedvek és a nyelvek világába.
Akár a nagybetűs élet. A végtelen előáll.
A történelem, mint csillagkép.
Jelekkel teli kontextus. A más nyelven beszélő
Számára csak grafikák. Glosszolália.
A titok elrejtőzése az, hogy kimondja Isten.
Úgyse fogják fel a lelkileg süketek.
Van némi igazság ebben. Csak vakok ne legyünk.
Se némák. Kívánjuk és kérjük a jobb sorsot.*

* A kimondatlan még nem tört utat