Sisakos Fanni
A vendég

Nyakamba kötelet
font, alattam
hokedli.

Sárga lábait
rugdossa
a lét.

Ujjam levegőt
lyuggatva
meresztem.

Szám ó-betűt
formálva
ködösül.

Tollasan-szárnyasan
egy furcsa lény
átviláglik a légen
valahogy.

Csillámlásától
lúdbőrzik
bokám.
A félelem gyönggyé
keményedik.

Kutyává formálódva
felvonítok;
a testem ebként
sokkal rövidebb.

A hurok hát a
nyakamra feszül,
már szivárványban
játszik a halál.

De ő megmarkol,
s a hátamra ül,
denevérszárnyaimat
megszorítva
indul rajtam
körbe a
Föld körül.

Feketén olvad
bőrünkre
az éj.