Móger Tímea
Ott, hon

Szembe
szívbe
(vissz)hangzik a
kimond(hat)atlan

otthon is megvan
a megélhetése
miért jött
külföldre
ott-
hon
a házak falában
meg lehet kapaszkodni
amikor eltántorít
a hőség
a hűség

Haza
lehet
képzelni magam
(nagy)világnak
vége
béke
van

Bennem
körülöttem
idegen rend
megy velem
a repülő
merülő
vonat
vagonban
alszom
mint (p)illanat
Haza hisz

Itt, hon

Van olyan
hogy minden
jó
ahogy van
és a történ(e)tek
megfeneklenek

Mentőcsónakban élek
mégsem félek
ismer
ős

Teremtés nélkül
nincs tér
és levegő
mindenki temető

Semmi nem
változik
tétlen ülnek
a házak is

Tartják a falat