Móger Tímea
Szab, ad

Felfejtem
a falon a meszetet
a tégla alá megyek
nincs
aki
(be)falazzon
meg kell
vallani
hallani
halni
hogy megmaradjon
falba
földbe
vájt
zárt
nyom

Meghátrál
a láb
a kéz
néma testű
lélekbeszéd

Várjak
varjak
sírnak
vagy nevetnek
nem lehet
hinni
a szemeknek
betömött
padláslyukak

Örök
hazaút
a megérkezés
szárnysuhogás
a fejek felett
ez ad
az ég alatt
helyet