Takács Nándor:
János könyve
Hangok
A mindenségedet teneked,
csattant fel János veszekedve,
de mondatába keveredett egy kis
derű is, mikor fűnyírója elakadt,
és hiába rángatta az udvaron.
Máskor vendégei jöttek. Danke,
hadarta, mikor szavaihoz valaki
helyeslést fűzött. Később Schubertet
játszott egy gyermek hegedűn, er ist
schon acht Jahre alt, dicsekedett egy
női hang, és ő halkan nevetett. Azután
alig felismerhetően a motorfűrész hangja
szólt, amikor egy este a terebélyes fűzfát
vágta ki az ablakom alatt. Így már mindent
láthatsz, nem kell hallgatóznod többé,
mondta inkább megértőn, mint ellenségesen.