Takács Nándor:
János könyve
A hajótörött
A pálinkával meglocsolt palacsintáról
felcsapnak a lángok. Gyorsan nyeljük,
éhesek vagyunk. Kávét kapok mellé,
és János régi emlékeit a pénzről.
A falon háborgó tenger, díszes keretben,
és a hullámok fölött fehér pontok: négy
apró sirály a hánykódó hajó árbócai közt.
Középen íves, hosszú szakadás.
Maga vágta el, emlékezik János,
és később, ahogy tudta, javította a hibát.
Ablakot nyit, egy hullám átcsap fejünk felett.
Nyomban fölemelkedünk, ahogy gyomrunkban
a szilvaízű töltelék. Maradj még, vagy legalább
ezt vidd el magaddal, a tányért nyújtja,
és a palacsinták fölött piros arca mintha
távoli hajó fedélzetéről nézne rám, mely
lassan oldalára dől a vijjogó sirályok alatt.