Nedeljko Terzić
Hová jut a lelkünk

Az Újtemető üvegezett polcáról
leemeltük az Apánk porával teli
ezüstözött urnát,
kis serlegekbe öntöztük tartalmát
és eladogattuk őket a gyűjtőknek,
hisz Apánk híres személyiség volt.
Minden reggel friss kenyér
várt bennünket a konyhaasztalon,
csak idős Anyánk mondogatta mindig,
összefont karokkal, hogyhogy nincs még világvége,
mikor úgy várja mindennap.
Csak ő ment elébe a halálnak
két évvel,
mert nem tudta kivárni sehogy sem,
s félt is, nehogy Az véletlenül elkerülje.
A nemesfém ékszer ára
a kozmikus bolhapiacokon
alacsony volt nagyon,
alacsony, akár a földszint.
Mi grammokra árultuk
végig, az utolsó csipetnyiig.

Kovács Jolánka fordítása