Nedeljko Terzić
Ínség és keserűség

A rákos sebem eltűnt örökre,
itt lent volt valahol,
teljesen levált,
leesett,
hát azóta egészen szabad vagyok.
A fehér köpenyes ember azt mondta:
Az ínség elment mind az alsó résszel,
önnek alsó része immár nincsen,
ön most a saját lénye a saját testében,
és kifolyt a keserűség,
egy kicsi fekete foltocskát
hagyva a földön maga után
mintha egy kóbor kutya
rondított volna a Szent mezőre,
ahogyan mi neveztük azt évszázadokig.
Egyedül vagyok,
keserűség nélkül az ínségben,
egy részem hiányzik,
könnyebb lett a testem,
ám súly nyomja súlytalan lelkem.
Megszállottan bolyongok a ligetekben,
száraz páfrányt gyűjtögetni,
ázott vállam betakarni.
Még néhány lépés
és valami véget ér,
pedig úgy hittem a holnapban.

Kovács Jolánka fordítása