Wilhelm József
Ünnepi koccintás

Zavaros
esővízaljat kortyolgatunk
apránként
fűszeres
mézes-pálinka helyet…
a vidámságot lecseréltük
valami megszokott kilátástalanságra,
az egykori, pufók párnácskák
rég eltűntek arcainkról,
a nézésünk
már tökéletesen közönyös,
csak az illatok…
az illatok
tudnak még
visszaszippantani a valóságba.

Fahéjas, karácsonyi idill…
ünnepi alkony…
egy szanatóriumban,
egy migránsrazzia közepén,
az aggok otthonában,
a híd alatt,
valahol…
ahol még élnek
félig kiszenvedett remények.