Kántor Zsolt
# Vágódeszka #
Siniša Tucić-gospel

Belgrádban egy unikális hexameter
Testté lett a hűtőszekrényben
Fokhagyma-molekulalánc formájában
Először meg voltam győződve hogy álmodom
Majd rájöttem, hogy ez a lét maga az élet
A vágódeszka a lecsorgatóban felébredt
S összevágtam a hagymát rajta
Majd a karalábét és a fehér répát
A zellert és a céklát
Tele lett a ház a kert illatával
Bejött a külcsín a bent világába
Ahogy határok és a morál a másságba
A szabad gondolkodás önmagát bezárta
Most a forma a sarkon a tartalmat bevárta
A nagy elbeszélések a játékba újfent beszálltak
A legfiatalabbak újra olvassák a Bibliát
Kiszöktették a múzeumból Isten Fiát
És már nem volt ott, amikor érte mentek
Elébe ment az értelemnek
Így van minden igaz hatalom
Deficitté lesz minden gonosz kamat s haszon
S a fűbe fekszem, hogy haikut és limericket írjak
Míg összegyúródott nemzedékek és ideák elegye
A vágódeszkára fölfeküdt az időtlen est