Kék cseppekben hullik a gallyakról
A lélek. Tegnap megfagyott.
Ma feléled.
Részletekben szerzi be a múltat.
Ez voltaképp közbeszerzés.
Az időkeret a régi, a metaforák újak.
Egy gombot varr fel az éj,
A titkok sötétben nyílnak.
Az ébrenlét redőny.
A lamellák közt a fények kibújnak.
S a tudat felhúzza önmagán a cipzárt.
Nézz oda! A boldogság megint itt áll!

Kék szótövek szegélyezik a félregombolt égboltot,
Sikolt a becsomagolt vízpart.
Isten így tart.