Mintha Isten életébe léptem volna be
Énem rögtön egy egész világot követelt magának
De ez volt az a pillanat, amikor vissza is rettent
Az átláthatatlan szabadságtól

Az emlékezet rádöbben, hogy a meg nem írt
Dolgok mögött ott várakozik az intuíció
Az ego képmása
Egy másik játékot akar játszani

Új számrendszert és lágyabb idődimenziót
Képzel magának, ahol a szöveg megelevenedik
Az írás létté lesz a képernyőn
És kijönnek a szavak a mezőre napozni

És két szövegszerű entitás lesz a nő és a férfi
S egymásba szeret újra a hím és a nőstény vers
Textus-magzatokból lesznek ünnepi beszédek
Amelyek átformálják az analitikát és a kvantummechanikát

Olvasatok ölelkeznek egymással
Jelenség és jelentés folytat párbeszédet
Egy villámlástól meghasadt, félsziget-színpadon
A fogalmak megszületnek a dolgok és a narratívák előtt

Megelőzik jobbról a jövőt, mintha részegek volnának
A felejtés ujjbegye megérint egy női mellbimbót
S rájön a fantázia, hogy a közelség határtalan
S minden ismeretet meghalad a szív