A tegnap a könyvtáros nőre gondol. Szériák és variánsok kanonizálják a szimpátiát? Tévedések vígjátéka. Az okfejtés lebontása egyre áthatóbb. Cipelik petéiket az olvasóterembe az elképzelések. Egy naftalinból kifaragott hattyú szobra áll az épület előtt. A beszédtől deformálódik benne a korszellem. Egy gombnyomás, egy elképedés. Tolat a garázsba a szellem. Biztosan nem tudhatunk semmit az elme működéséről. A szó, tökéletes „zeneként” fogható fel. Most a zárójeleket nem látja a reggel. Viszont az összes lábjegyzetet kibontja. Széthajtogatja a jelentésrétegeket, mint az összepréselt, éji ajkakat, lepkeszárnyakat. De az aktushoz kicsi a kerevet. Ariadné áll ott a szemhatáron, karcsú, sebes combokkal. Hiába. Alvajáró.