Sisakos Fanni
Szerb srác

Szerb srác égre aranyló fénypalástban.
A nyomoromat én hát rád terheljem?
Hordoztam ezer országokon át.
S a sátoros, szép lombú Topolya
most kénytelen legyen azt orvosolni,
mi bennem inkarnációk csúf nyomora?
Talán már az ókorban öltem én.
A középkorban hullákat gyaláztam.
S a szelíd, barna szemű, égi srácban
fel kívánom oldani tébolyom?
Inkább cipelem még tovább magammal,
s jövő életben szenvedni hagyom,
aláírom inkább: megszületek.
Téged a bélyegemtől mentesen,
ringassanak el innen, édesem,
a szépségedhez rendelt fellegek.