Vasagyi Mária
Vigyázzatok!

Vigyázzatok, nehogy letapossátok a harangvirágot!, figyelmeztette Josephust és Absalomot Seneca. Hűvösödött. Lassan már elérkezett a vacsoraidő, s ők hárman még mindig vitatkoztak Poppaea tölgyfáinak árnyékában óvatosan kerülgetve a pázsiton a gímpáfrányokat. Száz szónak is egy a vége, reszelte meg torkát Seneca, s tógáját mellénél szorosabbra fogta, a jelen a jövendőt makacsul hordozza, ami ezer év múlva fog történni, az itt van most, velünk, és az ezer év múlva történőben benne leend a mostani jelen. És benne leszünk mi is!, nevetett föl Absalom, ami pedig illemsértő volt a nagy tudós jelenlétében, ám Seneca nem hallotta meg, már semmit sem látott, semmit sem hallott, hanem a villa bal szárnyának utolsó ajtaja felé sandított, ahol Poppaea cirokszőke fürtjeit vélte látni a függöny rózsái mögött.