Verebes Ernő
Mócsingisten

Miként a rimánk
Hogy nem vagyunk egyedül
Pont miránk vetül

Amikor a magány
Nevünket említi nevedül
S nyálunk véreddel vegyül

Akkor, szalonnázva
Leszünk lenni helyedben
Ott, a sarokban bőgve
Hol csontrágó vad kór
Jelzi, a világ kegyetlen

De te szólsz: előre…