Wilhelm József
A porondon

Szent mutatványos szerettem
volna lenni,
vagy mutatványos szent,
aki mosolyokat
és taps-visszhangokat hantol
lelke szeplőtelen
tejútrendszereibe,
csakhogy a végtelen fenségességgel
folytatok tusát,
halálosan komolyan,
ugyanis
a megváltásom
lehetőségeit
szeretném,
igyekszem kényszeredetten belevésni
a túlvilági jövőmbe,
s ezért omlok
állandóan
az élet ringásainak ritmustalanságai közé,
nem felelek meg
a SZABVÁNYOKNAK,
és a mértéknélküliségek
iszonytató mocsarából
az elfojtott sikolyaim sem tudnak
kicibálni,
és semmiféle mutatvány sem,
feladtam, feladom, fel fogom adni,
nem leszek már
azzá,
amivé egykoron szerettem volna
lenni,
inkább
hártyás szárnyú fénylények
látszat-védelmében
tébolygok,
és
Isten tenyerében keresem a helyem,
egy szeretet-bolyhot a végtelenségben,
de csak széttúrt homokvárakra lelek,
meg felemás rendszerváltásokra.

A horrorfilmek borzongtató, csúf világa is
mennyországra hasonlít immáron
ehhez a
szakadatlan megviseltségemhez viszonyítva.

Megállás nincs,
sejtések sem léteznek már,
csak a könyörület
melletti virrasztás
szent békessége, olykor, alkalomadtán.

Ebben a fura csomagmegőrzőben
egy vagyok
a sok meghasonlott felület közül!