Bíró Tímea
kivágnivaló

a balta a lábában fokozatosan tágította a rést
feszítette és próbálta szétszakítani a szöveteket
beleharapott a húsba és nem engedte
a nagyobb része elmerült benne
a kisebb szürkén fázott a levegőben
a fém hűtötte a hús melegét
tört az ember tört a kép
a fájdalmas ordítás
csak vonaglani volt képes
szaggatottan távozott a testből
egy kutya ólálkodott a közelben
megérezte a vérszagot
a madarak elrepültek
tavaszt keresni a tél után
a vér volt az egyedüli szín
a házasságuk utáni sovány gyászmenet
a kéz már nem fogta a baltanyelet
az üresség pulzált a tenyérben
mi ez a tíz centis seb a szívéhez képest
aminek nincs alkalma kiszáradni
a gyerekeket eddig csak karcolta az élet
de most kint állnak a ház előtt
és nézik a meztelen gyűlöletet
megfájdul a gyomruk szédülnek
nem tágítanak az egyik követ
a másik botot ragad
könnyezik a szívük
a hallójáratokba fúj a szél
beleremegnek az akácfák
a férfi részegen nyüszít
kifeszegeti a lábából a baltát
a nő földdel dobálja
a tátongó lyukat az embert
aki menekül a völgy felé
a nő dobálja a göröngyöket
a fekete földet
temeti a közös éveket
markol a négy kis kéz is
hull a fekete föld a völgybe
beborítja a baltát a néma sötét
felragyognak a csillagok
távolodik a nyüszítés