Kántor Zsolt
Textúra arckrém
Estére feszes, ciklámen szirom
Jézus szívverése Elillant ízű számat ujjbegyeddel nézed.
Emléke olvasásban másolódik.
Implicit klisé, empíria szól itt
Egy megtapasztalt nyelvhez, valódi. Szubjektumként felfogott, szép lassulás.
Amiben élet-halál harc az írás.
Ez a saját élet elmélyítése. Teremtés.
Gesztusértékű és mégsem megbecsült. Telt keblű, öreg hordó a benső.
Nemcsak lélek, annál sokkal több: szellem.
Aranyló, puha mappa. Biográfia, életforma és líra.
A szubjektum bársonyos kontextusa.
Mint én, szirmok, bibék között: féltett hiba. |