Kántor Zsolt
Világültetés, árnyéktest-bambusz
Charles Simic emlékére

Metamorfózist él át a becsomagolt szótár
Oszcilláció és zenélő pikkelyek –
Gránit és bauxit
Ragadozó madárrá lett tudás
Felhőkarcolóvá átvedlő ismeret
Kirepül fészkéből a szabad akarat
S a fantázia foglya lesz
Beleszövődik a gondolat az ég szövetébe
Mint pókhálóba a fénypászmák
Leválik az újraírás az emlékezetről
Egybeforr kéz és tudat
Az elviselhetetlen, amit cipel a sors
Gravírozás a szoftver regiszterei között
Évek, pillanatok. Szobák és tájak
Sörösüveg, csurig vérrel
Érző kontextus-kontinens
Szingularitás, tengeri kagyló
Lábjegyzet-, és szöveghely-szigetek öléből
Fuvallat-formájú sirály
Szív, mint egy á)sóval szóra bírt földterület
Szemhéj alatt a moccanatlan érlelődés
Az összeférhetetlen hagyomány
Zengő szemcsék és a méz illata hajnaltájt
Hegedűk és korcsolyák egymás mellett
A piedesztál bársonyán
Elégedetlen siker
Vízcseppek a bélyegalbum margóján
Vers és kankalin. Kettőspontok a lét után
A múlandót túlélő időtlenség
Értetlenül áll a lelkesedés visszapillantó
Tükrében
Isten lélegzete a Csomolungma csúcsán